Minden út ebben a városban ugyan olyan. Mindennek megvan a helye,de nekem nincs hol lennem. Egy koromfekete köd, ami kerget az esőben, akárhányszor kilépek az utcára. Furcsa, hogy a vágy milyen bolonddá tudja tenni az embereket, nemde? Hogy megtegyék azt, amihez előtte nem lenne bátorságuk. Olyan gyenge tudtam lenni mikor a közelemben voltál,öntudatlan és buta. Most magammal élek, nem tudok életre kelni sehogy sem, úgy érzem mintha fagyott lennék, egy burokban lélek nélkül és semmi más nincs körülöttem, csak hazugság.

Tegnap éjjel az ágyamon ültem, és azon gondolkoztam sírva, vajon hogy lehet az, hogy folyton csak beszélsz és beszélsz, de amikor az érzelmekről lenne szó annyira szótlanná válsz..

 

 Akkor is várok, ha nincsenek miértek
Hisz tudod, bármit megtennék érted...
Nem számít, csak amit érzek,
Hisz minden te voltál...

 

Néha már nem tudom ki vagy... Nekem játszod meg magad, vagy nekik?

 

Ha próbálnálak se tudnálak elfelejteni,
Minden, mi volt, bennem él, a szívem úgysem engedi..

 

Hát együtt cseperedtünk, Nevettünk és sírtunk,
Néha veszekedtünk, És lett pár közös titkunk.

Ha nem foghatod a kezét, ha nem csókolhatod az ajkát, 

érd be azzal, hogy egyszerűen létezik.