Minden út ebben a városban ugyan olyan. Mindennek megvan a helye,de nekem nincs hol lennem. Egy koromfekete köd, ami kerget az esőben, akárhányszor kilépek az utcára. Furcsa, hogy a vágy milyen bolonddá tudja tenni az embereket, nemde? Hogy megtegyék azt, amihez előtte nem lenne bátorságuk. Olyan gyenge tudtam lenni mikor a közelemben voltál,öntudatlan és buta. Most magammal élek, nem tudok életre kelni sehogy sem, úgy érzem mintha fagyott lennék, egy burokban lélek nélkül és semmi más nincs körülöttem, csak hazugság.